Horner szindróma

A Horner szindróma egy szemészeti változásokat okozó, neurológiai probléma. Már a francia Francois Pourfour du Petit anatómus és szemész is említést tett róla az 1700-as években. Később Claude Bernard, francia fiziológus és 1869-ben Johann Friedrich Horner, svájci szemész is leírta. Nevét Johann Friedrich Hornerről kapta.

Tünetei kutyákban és macskákban

• felső szemhéj lógás (ptosis)
• harmadik szemhéj előesés
• beesett szemgolyó (enophthalmus)
• szűk pupilla (miosis)
  A fenti tünetek a szem úgynevezett szimpatikus beidegzésének kiesése miatt alakul ki. Ennek könnyebb megértése miatt érdemes áttekinteni a vegetatív idegrendszert és a szem vegetatív beidegzését:

Anatómiai és élettani háttér

Vegetatív idegrendszer

A szervezet automatikus működésének szabályozása. A stressz helyzetek és nyugalmi folyamtok autómatomatiukus irányítása. Központja az agytörzsben és a gerincvelőben van. Ilyen szabályozott folyamatok pl. az emésztés, vérnyomás, pulzus, vizelettárolás és –ürítés, pupilla tágassága, légzés, testhőmérséklet, angyacsere, elektrolit egyensúly, testnedvek szekréciója.

A szimpatikus (aktív vagy stressz) vagy a paraszimpatikus (passzív vagy nyugalmi) folyamatok túlsúlya figyelhető meg. Szimpatikus hatásra pl. fokozódik, paraszimpatikusra csökken a vázizmok vérellátása, légzés intenzítása, szívfrekvencia, vérnyomás, agyi vérellátás.
Szimpatikus hatásra csökkent, paraszimpatikusra fokozódik a szigeri szervek vérellátása, a bélmozgások, az emésztőmirigyek váladéktermelése.

A szem vegetatív beidegzése

A fenti vegetatív idegrendszer a szemre, a szemhéjakra és a pupilla tágasságára is hatással van. A szimpatikus hatásra a pupilla tágul, paraszimpatikus hatásra szűkül. Ezt a két hatást két külön ideg szabályozza.

A szimpatikus ideg az agyból (hipotalamusz-agytörzs) kiindulva a gerincvelő mentén fut az első-harmadik hátcsigolyáig, innen a mellkasüreg-nyak-középfül úton tér a szemüregen át a szemhez. A szem tónusát adó simaizmot és a szivárványhártya (iris) pupilla tágító izmának összehúzódását szabályozza . Pupilla tágulatot okoz.

A paraszimpatikus ideg kevésbé kacifántos úton, az agyból kiindulva, a koponyaüregből kilépve halad tovább, majd a szemgödrön keresztül tér a szemhez. A szem- és szemhéj mozgató izmait és a szivárványhártya pupilla szűkítő izmának működését irányítja. Pupila szűkületet okoz.
A Horner szindróma tüneteit a szemet ellátó, azon kivüli szimpatikus ideg zavara okozza.

Horner szindróma

A Horner szindróma vizsgálata és oka kutyákban és macskákban

A hosszú lefutású ideg érintettségének lokalizációja úgynevezett farmakológiai lokalizációval lehetséges. Ennek a lényege, hogy a már egy ideje (kb. 2-3 hete) fenálló Horner-szindróma esetében bizonyos szemcseppel (fenilefrin) felfüggeszthetőek a tünetek. A hatás kialulásának gyorsasága alapján sejthető, hogy az ideg melyik szakaszán lehet a probléma.

Ezt követően a pontos diagnózishoz egyéb kiegészítő vizsgálatokra van szükség, hogy megtaláljuk az adott helyen lévő elváltozást (pl .sérülés, gyulladás, daganat). Általában egy teljes körű fizikális vizsgálat szükséges, különös tekintettel az esetleges fül, nyak és mellkas, illetve idegrendszeri elváltozásokra. Az ezt követő vérvizsgálat, röntgen vizsgálatok és sok esetben fejlett képalkotó vizsgálat (CT, MR) elvégzése után jutunk a végső diagnózishoz.

Kutyákban kb. 50% macskákban kb. 40% ismeretlen kórok miatt, ún. idiopatikusan alakul ki.
Ezt csak az egyéb kórokok kizárását követően lehet kimondani, melyekhez kiegészítő vizsgálatok szükségesek.

Bizonyos kutyafajtákban gyakrabban fordul elő. Ilyen elsősorban a golden retriever, de a labrador retriever, collie, sheltie, weimari vizsla és dobberman pincser fajtákban is gyakoribb lehet. A kezelés és várható kórjóslat függ a kiváltó októl, annak kezelési lehetőségétől. Az idiopatikus esetek általában lassan (néhány hónap) alatt maguktól elmúlnak.

Kezelése

A Horner-szindróma tünetei általában nem igényelnek külön kezelést. Esetleg a beesett szemgolyó, előesett harmadik szemhéj okozta irritáció helyi kezeléssel (műkönny) való csökkentése. Súlyos esetben a látást befolyásoló harmadik szemhéj előesés tüneteket csökkentő szemcseppekkel javítható, de ezek hosszabb távon való alkalmazása nem javasolt.
Fontos a kiváltó kórok kiderítése és szükség szerinti kezelése!